Miután utoljára is megnéztem magam a tükörben , elindultam. A sofőr már lent várt. Mivel az út majdnem 1,5 órás volt ezért addig a sofőrrel beszélgettem. Szerencsémre így gyorsan el is telt az idő.A sofőr kiszállt a kocsiból ,átsétált az én oldalamra és udvariasan kinyitotta nekem az ajtót. Megköszöntem, mert már láttam is aput, így odasétáltam hozzá.
- Szia.Hogy utaztál?-kérdeztem.
-Köszönöm,jól. Te? Amúgy nagyon csinos vagy.-mondta,amibe kicsit bele is pirultam. (Ez nálam már alap dolog,mert teljesen mindegy ki mondja, akkor is belepirulok.)
-Köszönöm. És én is jól utaztam.Bemegyünk, vagy még várunk valakit?-kérdeztem.
-Nem várunk senkit szóval mehetünk is be.
Apába karoltam és bementünk.Ahogy beléptünk vakuk fénye köszöntött minket és rengeteg ember.
Köszöntünk az embereknek aztán leültünk az asztalunkhoz.Már kezdtem kicsit kíváncsi lenni, ki lehet az új szpnzoráltunk. Bemondták a nevét, hatalmas taps után be is lépett. Ja és a nevét nem is említettem eddig: Szalai Ádámnak hívták. Fellépett a színpadra, átvette a díjat, megköszönte, majd aláírta a szerződést. Végül a nagy tapsviharba elhagyta a színpadot. Ezután megvacsoráztunk. A többiek elmentek táncolni,mivel sajni nem tudott a barátom Krisz eljönni (állítólag valami felejthetetlen programja volt) , így én apummal tácoltam. Majd a szám közepén megcsörrent a telefonom. Elnézést kértem a apától és megnyitottam az üzenetet ( valami ismeretlen számról küldték.) Amikor megláttam egy világ dőlt össze bennem. Az egyik pillanatban tökéletesnek tűnt az életem, a másik pillanatban pedig egy nagy nullának éreztem magam. Gyors kifutottam a mosdóba és kb. fél órán keresztül csak sírtam. Mivel muszáj volt kijönnöm, így gyors megigazítottam a sminkem. Kiléptem a mosdóból,de sajnos megint rám tört a sírás ,így nem mentem vissza apákhoz,hanem kifutottam egy kertbe.Mivel a könnyeimtől nem láttam, így kénytelen voltam megállni. A közelemben volt egy hosszú pad,így oda leültem. Felhúztam a lábam. Összegömbölyödve ültem a padon és csak sírtam.Gondolataimban egy kéz a vállamon zökkentett ki. Ijedten próbáltam letörölni a nedvességet az arcomról és fordítom el az arcomat. Hátranéztem és egy (be kell vallanom elég helyes) pasi állt mögöttem. De amikor ránéztem megint sírnom kellett. Ő csak csendben odaült mellém. Körülbelül 5 percig síri csend volt, de aztán megtörte a csendet.
-Szia! Szalai Ádám vagyok. Nem tudom, hogy miért sírsz, de ha szeretnéd nekem elmondhtatod. De ha zavarok akkor én be is mehetek-mondta.
-Hello! Farkas Nelly vagyok. Sajnálom, csak..-mondtam, de ekkor már megint rám tört a sírás.- De létszi maradj,mert...-még mindig sírtam.
Ekkor közelebb ült mellém.
-Gyere!-mutatta,hogy nyugottan hajtsam rá a fejem a vállára a fejem, én pedig így tettem. Egy kicsit fura érzés volt,de jó értelemben.-Na és miért sír egy ilyen szép csajszi ezen az estén?-kérdezte.
-Hát..kaptam egy képet,amin....a barátom épp egy másik ...lánnyal volt...és....-mondtam,de ezt a szót egyszerűen nem tudtam kimondani.
-Nyugi nem kell kimondani.-mondta
-Amúgy,bocsi nem akarom neked is elrontani az estéd.-mondtam-...én nem akarlak ..feltartani-...de még mindig csak sírtam.
